Gróf Kollonits Lipót hercegprímás 1703. évi augusztus havában az udvari kamaránál azt kérte, hogy Szegeden a templom mellett lévő felesleges kincstári élelmezési épületet 1000 frtért neki átengedjék, hogy ott az iskolázást a jezsuiták mielőbb megkezdhessék, mert Szeged körül hét vármegyére terjedő területen semmi tanintézet sincs
A jezsuiták által vezetendő szegedi gimnázium részére ugyanis az 1705. évben Bécsben elhalt Matyasovszky László nyitrai püspök és királyi kancellár végrendeletileg 50 ezer forintot hagyományozott, de ez összeget még életében a hercegprímás rendelkezésére bocsájtott. A kért épület átadása, valamint a rhetorikáig terjedő, vagyis 6 osztályt magában foglaló intézet megnyitása a kitört szabadságharc mozgalmai miatt abban maradt. Ugyanezen körülmény gátolta Dolni püspököt is abban, hogy Szegedre jöhessen és törekvéseit megvalósíthassa. 1710. évi június 15-én gróf Nádasdy László, pálos szerzetesből lett győri nagyprépost, csanádi püspökké és Csanád vármegye főispánjává kineveztetvén, a kincstár őt már június hó 28-án az 1702. évi fentebb említett javaslatban körvonalozott javadalmába bevezette.
Nádasdy állandóan Győrött lakott. Hosszabb vagy rövidebb időközökben Szegeden is tartózkodott, de hogy itt lelkészkedett volna mivel sem igazolható. Legelső alkalommal, egy bizonyos mohósággal s minél mélyebben és szilárdabban igyekezett javadalmai és jogai élvezetébe helyezkedni. A tizedet már az első évben a legnagyobb pontossággal beszedette s ez 234 köböl búzát, 60 köböl árpát, 50 akó bort tett ki. Még a határőrségbe tartozó huszároktól is behajtatta illetményeit, ami Herberstein várparancsnokot is meglepte, ki e miatt a haditanácsnál panaszt is emelt
De ezentúl a püspök még oly vélekedésekkel is volt, mintha egyúttal Szeged földesura lenne, s mintha a város területén levő összes királyi haszonvételek és jogok is őt illetnék. S minthogy e javadalmak némelyikét a katonaság bitorolta, a várparancsnokkal való összetűzés elkerülhetetlenné vált. A többi közt a tiszai átkelési javadalmat is magához akarta ragadni. Herberstein azonban erélyesen ellenállt. A jezsuitákat a várba akarta betelepíteni s ott részükre épületeket elfoglalni és átalakítani, de ebben is meggátolták, az átadását követelte. Herberstein most azt sem tudta, kinek adja hát át Szent Demeter templomát, mert a jezsuiták is kérték.
Ugyanazon idő alatt a jezsuiták tartományfőnöke Hevenessy Gábor az udvari kamaránál azt kérte, hogy Kollonits közbenjárására még az 1703. évi augusztus 17-én kelt rendelettel kijelölt kamarai épület 1000 frt vételárban a szegedi jezsuitáknak rendházul és iskolául átengedtessék. De ezt az épületet Nádasdy is a maga részére akarta megszerezni. Támaszkodva Keresztély Ágoston hercegprímásnak 1711. évi nov. 18-án kelt pártoló soraira, az özvegy királynőhöz beadott kérésében a várbeli és a palánki templomok átadásáért esedezett „nehogy az isten egyházai az eretnekek és a törökök közt tovább is gyalázat tárgya legyenek.” Ezentúl a lakásául átengedett s a kincstár részéről 1000 frt költséggel helyreállított élelmezési épületen túl, annak közelében eső még egy másik házat kért magának átadatni, hogy ott dézsma-borait kimérhesse. A püspök és a jezsuiták mindenütt kértek, csak a várossal nem álltak szóba. Pedig a kincstár által lefoglalt épületeknek, telkeknek és a templomoknak a város volt az egyedüli és jogszerű tulajdonosa. E mellőzés tervszerűlég történt. A város kétségtelen jogait elismerni nem akarták, mert mint alább látni fogjuk, a püspök önző céljaival ellentétben állt a város azon törekvése, hogy szabad királyi városi jogi állását kivívja.
A püspöknek és Hevenessynek kérelmét Comethnak adták ki javaslattételre, ki a püspök kérését pártolta. Jelentéséhez mellékelt vázrajzon tüntette fel a kérdéses épületeket és telkeket, és ebből tudjuk, hogy a püspök székházául szolgált kincstári élelmezési épület a Szt. Demeter-templom mellett, a mai Révay utcában volt.
A város hatósága azonban megtudta, hogy épületeit, telkeit, templomait minden megkérdezése nélkül tulajdonul elosztogatni tervezik. Még elég jókor az udvari kamarához, a királyi kancelláriához, sőt Eleonóra királynőhöz benyújtott esedező leveleiben tiltakozott kegyúri jogainak megsértése miatt, mellékelvén Mátyás királynak 1458. évi és Lukács zágrábi püspöknek 1501. évi szabadalmi és alapító okleveleit, melyek igazolják, hogy a szóban forgó templomoknak a város kétségtelen kegyura s azoknak elidegenítésébe a város meg nem nyugszik. Ami a jezsuiták óhajtását illeti, a város a maga legjobb belátása szerint kész lesz róluk gondoskodni. A kamaránál beadott tiltakozásban ellentmondtak a püspök korcsma- és mészárszék-nyitási tervének, követelték az elfoglalva levő telkek és épületek visszaadását s a város jogai és szabadságainak biztosítását A kancellária a város panaszát teljes mérvben méltányolta s kegyúri jogát elismerte. Ajánlotta ennélfogva a kamarának, hogy a város óhajait az épületek és templomok átadását illetőleg teljesítse; a jezsuitáknak a plébániára tervezett bevezetését, pedig ejtsék el annyival is inkább, mert a legutóbbi országgyűlésen a rendek úgyis sérelemkép emlegették, hogy a plébániákat szerzetesek foglalják el. Ily szellemben értesítette a kamara az udvari haditanácsot 1712. évi április hó 8-án, Comethet pedig megintette, amiért a püspök részére átadott épületet kijavíttatta és utasította, hogy jövőre ilyesmitől óvakodjék Mindez azalatt történt, amíg Szeged az 1712. évi országgyűlésre királyi meghívó levelet nyert s míg az országgyűlésen a rendek Szeged közjogi állását illetőleg határoztak. Ez a püspököt és a jezsuitákat meglepte.
A jezsuiták különösen azon tapasztalat után, hogy a püspök őket a várba szándékozik telepíteni, és pedig a plébánia kezelése nélkül, a hatóság kedvezését igyekeztek megnyerni. Ígérték, ha ők kapják meg a plébániát, szent Demeter templomát egy év alatt helyreállítják, holott erre a város száz év alatt sem lesz képes, de a tanács már nem bízott a jezsuitákban. Értésükre is adta, hogy a szabad királyi városi jogok teljessége és a kegyúri jogok gyakorolhatása érdekéből a plébániát választott lelkész kezelésére bocsátja. Időközben a nagy árvíz Szegedet romba döntötte s a jezsuiták, kik ezideig tényleg lelkészkedtek is, a város jövőjét illetőleg is reményt vesztve, a hatóság szép kérései dacára is 1712. évi augusztus havában Szegedről eltávoztak és Matyasovszkynak Szeged közművelődésére szánt alapítványán iskolájukat Nagybányán nyitották meg.
1711. szept. 21. Szeged. Comet József szegedi kamarai felügyelő jelentése az udvari kamarához, a jezsuiták által rendháznak és iskolának átengedtetni kért épületek, valamint a püspök részére kijelölt székház tárgyában:
Ewer Hochgräffl: Excell: und gnaden mir untern 3 hujus Umb Bericht, und guettachten zu Decretirt und hiermit in Originals zurukh volgende Acta der PP: Soc: Jesu Ihr ansuchen wegen der in hiesiger Pallanckhen ligenden Öeden Kirchen, und Logirung Betrf: habe ich mit Unterthenig Respect erhalten; und solle in schuldig gehorsambster antwortt nicht verhalten, wasmassen diese Kirchen besonders bey dermahliger so wohl Hungl: bey gelegten Rebellion als auch mit die Erbfeindt habenden euch zu dem Magazin oder aufbebalt einiger requisiten im geringsten nöttig seye, und khann selbe mit geringen Costen geraumbt, auch das darin ligende geräffelwerkh leichtlich anderwerths unterbracht werden. Ob es aber denen Patribus Soc: Jesu alleinig eingegeben werden soll, weillen es vermög der graffl: Volkhraischen Coinmission 1702. Ihro Biscboffl: gnaden zu Csonad abgetreten und ybergeben worden. Item hiessig Königl: freye Statt dass Jus Patronatj auf die Pfahr vermög ihrer Privilegien hat, und ebendieses die Pfar Kirchen bey Sanctj Demetry gewesen seye, dass habe zwar ich nicht zu Critisiren, sondern nur gehors: bey rukhen wollen. Weillen die geistlichkheit sich diesfahls gleich anderen Orthen in Hungarn, und zwaren zu Prespurg schon wirdt zu vereinigen wissen. Die abtrett- und einraumbung der in dem sub Litt. F: vorgezaichneten wohnung (worin anjezo ein Leuthl: fehnrich, und biss 60 gemaine ligen) khann rati modo gar leicht geschehen, wann mann diese Leuth in der Pallankhen nur verlegen und wie es ehe dessen in Usu war im Quartieren lassen will. Es hat das Löbl: graff Marsigl: Regiment von Anno 1692. bis An. 1702. ganzer 11 Jahr in der Garnison gelegen, wo biss in dass 9-te Jahr mit dem Erbfeindt der Krieg war, und seint doch 2. Compagl: in der Pallankhen, eine in der Untern: eine in der Oberen Varosch, eine zu Tapp, und eine gar zu Gyeő gelegen, ob es sich aber auch jezo also thuen lasset, unterstehe mich nicht dem Militarj etwas vor zu schreiben, ich glaubte aber zur Beförderung der Ehre gottes, und der wohlerziehender Jugendt wurde sich die aus Löhrung dieses Stockh, und einquartierung in der Pallankhen gar woll practiciren lassen, besonders da anstatt diesem Seiner Bischoffl: gnaden graffen Nadasdj zu einer Residenz ein andere Fiscalischer Orth zur wohnung ist assignirt worden. Dass alte Bach Haus aber, so zue die Schuelen vermaint war, khan inzwischen annoch reservirt werden, weillen die umb die Kirchen angezaichnete Mechl Schupfen ohne deme Völlig eingefahlen, und auf einer seithen wie in dem zurukh volgenden Riss zu sehen, in der Rebellion zu einer Bereitschafft ein schlechtes Haus nur vom Saaz erbawet und jezo zum Kranckhen Haus gemacht worden, da man statt diesem (so bey dem Gotts hauss ohnedem unbequem) ein anders aufrichtet, khann es interim gar fieglich zu denen Schuellen gebrauchet werden, beruhet also nur in Ewer Hochgräffl: Excell. ferneren gnadigen befelch, und deren weitheren Verfüegung an seithen des Militarj als von welchen die Dislogirung der darin ligenden Mannschafft dependirt. Ich habe benebens Ewer Hochgröffl: Excell: und gnaden auch Unterths: gehors: bey ruchen sollen, dass Seine Bischoffl. gnaden herr graff Nádasdj, von die anhewrige gethrd: und Hartt fvetter zehend in dass Kayl: Magazin absolute nichts geben will, wie wollen der Contract von abtrettung, und einraumbung vill thail gemacht ware die Ursaeh aber ist diese weillen Ihro Bischoffl: gnaden nichts anderst als Segedin (wo class Militarl. weith mehr als die Cives, und Inwohner haben) und Macko quo ad Decimas zu geniessen und von solchen wo sonderbahr hewer ein misswachs und schlechte fexung mit seinen Bedienten nicht nach seinem Standt leben khann, da selbte hingegen auf mehr dan 40 Orth in seinem Bisthomb versicherth worden, weill aber die Räzen Sye seint auch Militares oder Bauern an der ganzen Marosh, und zu Segedin absolute nicht geben, so habe mich gehorsambst anfragen wollen, wie ich hoc in passu weithers vor zu verhalten haben werde.
Joseph Comet m. p.
Segedin, den 21. 7ber 711.
(Reizner János: Szeged története. I-IV. kötet. Szeged, 1899-1900. könyve alapján)