1957. november 6-án Érden nagyon hosszú betegség és éveken át tartó vissza-visszatérő haldoklás után, ajkán „Mindenben érvényesüljön a kegyelem” szavakkal fejezte be életét Hunya Dániel jezsuita atya, a magyar papnevelés kiemelkedő alakja.
Hunya Dániel a Békés megyei Endrődön született 1900. április 29-én. Vallásos családi légkörben nevelkedett, a gyulai Katolikus Gimnáziumban érettségizett, a gimnáziumi évek alatt aktívan közreműködött az ottani Mária Kongregációban. Már az érettségire készülő fiúban felébredt a vágy, hogy jezsuita pap legyen. Édesapja sokáig ellenezte fia elhatározását. Abba még belement volna, hogy világi pap legyen, de szerzetesnek nem akarta engedni. A döntő nap reggelén édesapja elé állt: „Bármilyen pályára elmegyek, amit édesapám kíván, de kijelentem, hogy boldog csak akkor leszek, ha jezsuita pap leszek.” E szavakra édesapja megtört, és megadta a szükséges szülői beleegyezést. Édesanyja, akit nagyon szeretett és egyben példaképe is volt, nagyon örült, de ő is nehezen mondott le gyermekéről. Megnehezítette az elszakadást, hogy a búcsúzás pillanatában, 1919 őszén Endrőd már román megszállás alatt volt, a határon át kellet szöknie. 1919. november 20-án lépett be a jezsuita rendbe, Feldkirchben kezdte meg novíciátusát.
1921-től Szegeden hallgatott filozófiát, 1924-25-ben a pécsi Pius Gimnázium internátusának prefektusa, teológiai tanulmányait 1926 és 1929 között Innsbruckban végezte. 1928. július 31-én Budapesten szentelték pappá. 1930-ban a kapornaki rendház lakója volt. Már 20-as évei elejétől betegeskedett, 30-as éveitől pedig állandó fizikai szenvedések között élt, élete utolsó 6 évében gyakorlatilag haldoklott. Testi és lelki szenvedéseit a papságért ajánlotta fel, és erre buzdított másokat is.
Már ebben a beteg állapotában bízták meg a Glattfelder Gyula csanádi püspök által 1930-ban alapított Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet spirituálisi teendőinek ellátásával. Az intézmény első spirituálisaként, amely tisztséget 20 éven át viselte, sikerült kialakítania az új szeminárium lelkiségét, ami távozása után is élénken élt az intézmény falai között. Létrehozta a Szent Gellért Uniót a Szegedi Hittudományi Főiskolán végzett papokat eggyé forrasztó lelki beállítottság megőrzésére, és annak Cor Unum c. lapját. Az intézmény keretein túllépve megindította a „Papi Lelkiség” című kiadványsorozatot, ami a maga idejében európai színvonalú kiadvány volt. P. Hunya Dániel talán a Szegedi Papnevelő Intézet legmeghatározóbb egyénisége volt, a gyönge testben egy nagyon erősen sugárzó lélek lakozott, aki széleskörű tudását, aszketikus életét olyan szeretettel tudta átadni, hogy növendékei életük alkonyán is ebből táplálkoztak.
1950-től Budapesten majd Érden otthon ápolták. 1955-ben fél évre koholt vádak alapján letartóztatták, de gyógyíthatatlan betegsége miatt hazaengedték. 1957. november 6-án adta vissza meggyötört, de másokat az Örök Fény felé irányító testét és lelkét Teremtőjének. Lelkiüdvéért az 50 éves évfordulón, 2007. november 6-án mutatott be szentmisét a szegedi dómban egykori tanítványa, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök, jezsuita atyák és a Szegedi Hittudományi Főiskolán végzett papok koncelebrálásával, a Szegedi Szeminárium kispapjainak szolgálata mellett.