A nikaiai zsinat évfordulójával együtt 2025-ben a II. vatikáni zsinat hatvanadik évfordulójáról is megemlékeztünk. Bár nem túl hosszú idő választ el bennünket ettől az eseménytől, az is igaz, hogy a II. vatikáni zsinat püspökeinek, teológusainak és hívőinek nemzedéke ma már nincs velünk. Ezért miközben feladatunknak érezzük, hogy ne engedjük kialudni a zsinat prófétai tüzét, és továbbra is keressük, miképpen valósíthatjuk meg felismeréseit, fontos, hogy újra közelről ismerjük meg, és ne hallomásból szerzett értesülések vagy a hozzá fűzött értelmezések alapján tegyük ezt, hanem dokumentumainak újraolvasásával és tartalmuk átgondolásával. Hiszen arról a tanítóhivatalról van szó, amely ma is sarkcsillagként ragyog az Egyház útja számára. Amint XVI. Benedek tanította: „Az évek múlásával a dokumentumok nem veszítettek időszerűségükből; tanításuk különösen is megvilágító az Egyházban és a mai globalizált társadalomban felmerülő új kérdéseket illetően.”
Amikor Szent XXIII. János pápa 1962. október 11-én megnyitotta a zsinatot, úgy beszélt róla, mint egy az egész Egyház számára tündöklő nap hajnaláról. Az összes földrész egyházaiból érkezett nagyszámú zsinati atya munkája valóban egy új egyházi korszak felé egyengette az utat.
A huszadik századi gazdag biblikus, teológiai és liturgikus reflexiót követően a II. vatikáni zsinat újra felfedezte annak az Istennek az arcát, aki Atyaként Krisztusban arra hív bennünket, hogy gyermekei legyünk; Krisztusnak, a nemzetek világosságának fényében az Egyházat mint a közösség misztériumát, valamint az Isten és népe közötti egység szentségét szemlélte; jelentős liturgikus reformot indított el, melynek középpontjába az üdvösség misztériumát, valamint Isten egész népének tevékeny és tudatos részvételét állította. Abban is segített, hogy megnyíljunk a világ felé, s a párbeszéd és a saját felelősségünk vállalása révén felismerjük a modern kor változásait és kihívásait, olyan Egyházként, amely ki akarja tárni karját az emberiség felé, visszhangozni kívánja a népek reményeit és aggodalmait, s együtt kíván munkálkodni egy igazságosabb és testvériesebb társadalom építésén.
A II. vatikáni zsinatnak köszönhetően „az Egyház mintegy szóvá, üzenetté és párbeszéddé válik”: elkötelezi magát amellett, hogy az ökumenizmus, a vallásközi párbeszéd és a jóakaratú emberekkel folytatott párbeszéd útján keresse az igazságot.
Ennek a szellemiségnek, ennek a belső magatartásnak kell jellemeznie lelki életünket és az Egyház pasztorális tevékenységét, mert teljesebben meg kell még valósítanunk az egyházi reformot a szolgálatiság szempontjából, és a mai kihívások tekintetében továbbra is az idők jeleinek élesszemű értelmezőinek, az evangélium örömteli hirdetőinek, az igazságosság és a béke bátor tanúinak kell maradnunk.
Albino Luciani, a későbbi I. János Pál pápa, Vittorio Veneto püspökeként a zsinat kezdetén prófétai szavakkal ezt írta: „Ma is arra van szükség, hogy ne annyira szervezeteket, módszereket vagy struktúrákat valósítsunk meg, hanem egy mélyebb és szélesebb körű életszentséget. […] Elképzelhető, hogy egy zsinat kiváló és bőséges gyümölcsei csak évszázadok múltán válnak láthatóvá, ellentétek és kedvezőtlen helyzetek fáradságos leküzdése árán érnek be.” A zsinat újrafelfedezése tehát – amint Ferenc pápa kijelentette – segít abban, hogy „visszaadjuk az elsőbbséget Istennek, és egy olyan Egyháznak, amely őrülten szereti Urát és az általa szeretett összes embert”.
Testvéreim, amit Szent VI. Pál a zsinati atyáknak mondott a munka lezárásakor, ma is biztos iránytű számunkra; azt mondta, hogy elérkezett az indulás órája: el kell hagynunk a zsinati összejövetelt, hogy az emberiség elé menjünk, és elvigyük neki az evangélium örömhírét, annak tudatában, hogy olyan kegyelmi időszakot éltünk meg, amelyben a múlt, a jelen és a jövő sűrűsödik össze: „A múlt: mert itt Krisztus Egyháza gyűlt egybe, a maga hagyományával, történelmével, zsinataival, egyháztanítóival és szentjeivel. […] A jelen: mert most elválunk egymástól, hogy elinduljunk a mai világ felé, annak nyomorúságaival, fájdalmaival és bűneivel, ugyanakkor csodálatos vívmányaival, értékeivel és erényeivel is. […] Végül a jövő: a népek sürgető felhívásában a nagyobb igazságosságra, vágyukban a béke iránt, a tudatos vagy tudattalan szomjúságukban egy magasabb rendű élet után: pontosan azon élet után, amelyet Krisztus Egyháza tud és akar adni nekik.”
Ez ránk is érvényes. Amikor közelebbről megismerjük a II. vatikáni zsinat dokumentumait, s újra felfedezzük prófétai tüzüket és időszerűségüket, az Egyház életének gazdag hagyományát fogadjuk be, ugyanakkor kérdéseket teszünk fel a jelenről, és felelevenítjük annak örömét, hogy a világ elébe sietünk, hogy elvigyük neki Isten országának, a szeretet, az igazságosság és a béke országának evangéliumát.
XIV. Leó pápa katekézise: Fedezzük fel újra a II. vatikáni zsinatot s annak dokumentumait!
RÓZSAFÜZÉR TALÁLKOZÓ, NEM CSAK RÓZSAFÜZÉRESEKNEK
Január 12-én, hétfőn, 16 és 19 óra között mi adunk otthont a Szeged városi (és környékbeli) rózsafüzéres csoportok találkozójának. Négytől Máriás énekeket énekelünk. Öttől pedig olyan rózsafüzér, ahol minden titokhoz egy-egy elmélkedést fűzünk segítségül, majd hat órakor szentmisével koronázzuk meg a találkozónkat, a lezáró agapé előtt. Várunk mindenkit szeretettel!
PÁPAI IMASZÁNDÉK: ISTEN SZAVÁVAL IMÁDKOZZUNK!
Imádkozzunk januárban, hogy Isten szavával folytatott ima táplálja életünket, eredjen belőle remény közösségeinkben és segítsen, hogy felépíthessünk egy testvériesebb és misszionárius egyházat. – XIV. Leó pápa imaszándékai a 2026-os esztendőre
MINDENKINEK HELYE VAN: ELVÁLTAK IMAESTJE
A CsaládKözPont és az Emmánuel Közösség AVE Szolgálata közös szervezésében imaest lesz 2026. január 21-én, szerdán, 18 órától Szegeden a Katolikus Házban kifejezetten elváltak számára. Mert mindenkinek helye van az Úr körül!
Az este folyamán gyermekvigyázást biztosítanak.
A részvétel ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges a pasztoralis.hu oldalon.
KÖSZÖNET A BEJÁRATNÁL
Templomunk előterében arlói gyermekek karácsonyi jókívánságát láthatjuk. Ők azok, akik számára cipősdoboznyi ajándékokat gyűjtöttünk és juttatunk el. Templomunkból is közel ötven gyermeknek jutott ajándék. Köszönjük a felajánlásokat, és a közös szortírozást – csomagolást!
ÁLLANDÓ SZENTSÉGIMÁDÁS
2026-ban is folytatódik a szegedi folyamatos szentségimádás a város katolikus plébániáinak, közösségeinek mozgalmainak és lelkiségeinek a közös szentségimádása. Minden hétfőn reggel 7 órától folyamatosan kedd reggel 7 óráig.
Minden kedd este 17 órától éjfélig.
Minden szerdán 17 órától 22 óráig.
Minden csütörtökön 7 (reggeli mise után) és 21 óra között.
További információ, és akár jelentkezés: https://www.adoratio-szeged.hu/
SZENTMISESZÁNDÉKOK
● Január 12 hétfő: 700 – ; 1800 Szentmise Rózsafüzér
● Január 13. kedd: 700 A Jézus Társasága Halottaiért
● Január 14. szerda: 700 –
● Január 15. csütörtök: 700 –
● Január 16. péntek: 700 A Jézus Társasága Halottaiért
● Január 17. szombat: 800 ++ Rozália és György szülők lü.; 1800 –
● Január 18. vasárnap: 800 +Tichy Béla Rezső lü. halálának 25. évf. és a Tichy család é. és + tagjaiért; 1000 – ; 1930 –
LITURGIKUS REND A HÉTEN
* Január 12., Hétfő – Évközi idő
– 7:00 Szentmise; 18:00 Szentmise a rózsafüzéres találkozón; Szentségimádás egész nap és éjjel
* Január 13., Kedd – Évközi idő vagy Szent Hiláriusz (Vidor) püspök és egyháztanító – emléknap – 7:00 Szentmise; 17:00 Szentségimádás hajnali egyig;
* Január 14., Szerda – Évközi idő
– 7:00 Szentmise; 17:00-tól 22:00-ig szentségimádás
* Január 15., Csütörtök – Évközi idő vagy Remete Szent Pál szerzetes – emléknap
– 7:00 Szentmise; Szentségimádás 17 órától 21:00-ig;
* Január 16., Péntek – Évközi idő
–7:00 Zsolozsma és Szentmise
* Január 17., Szombat – Szent Antal apát – emléknap
– 8:00 Szentmise; 18:00 Szentmise angol nyelven
* Január 18, Vasárnap – Évközi II. Vasárnap
– 7:30 Gyóntatás, 8:00 Szentmise; 10:00 Szentmise; 18:30 Szentségimádás és gyóntatás; 19:30 Szentmise